Barna Eszter A halogatás egy igen nagy témakör a pszichológiában. Tudtad, hogy több krónikus halogató van, mint depressziós? Sokan foglalkoztak vele, mai napig kutatják a lelki hátterét, ami lehet az alacsony önértékeléstől kezdve a szorongáson át, a motiváció hiányáig.
A halogatás nem más, mint egy rés a szándék és a tett között. Amit akkor is csak tolsz és tolsz, ha tudod, hogy rossz érzést fog kelteni.
Az bizonyos, hogy vannak olyan típusok, akik szinte minden feladatot az utolsó pillanatra hagynak, biztosan a te ismeretstégi körödben is van ilyen személy.
Tévesen, ezt a környezet lustasággal, rossz időbeosztással magyarázza, holott megannyi más ok is húzódhat a viselkedés hátterében.
Joseph Ferrari, egy chicagói egyetem professzora szerint, meg kell különböztetni azokat az embereket, akik rendszeresen és akik alkalmanként halogatnak teendőket. Ez alapján, az emberek 20%-a nevezhető krónikus halogatónak.
Az egyik gyakori ok, a szorongás. Amikor görcsbe ugrik a gyomor, fizikai rosszullétet is produkálhat a szervezet egy- egy feladat hallatán.
Egy angol tanulmány szerint, alacsony önbecsülés is befolyásolhatja a halogatást: “Mi lesz, ha elrontom?” “Mit fognak gondolni rólam, ha hibázok?”.
Nézzük, mit tehetünk, hogyan lehet fejlődni ebben:
- mi a feladat lényege, miért lesz jó neked vagy másoknak, ha azt elvégzed?
- ismerd fel, miért nem akarsz most rögtön nekivágni a feladatnak
- bontsd kisebb feladatokra, haladj lépésről- lépésre
- kérj segítséget
- legyél magaddal megértőbb
- fókuszálj az erősségeidre
Most pedig hunyd le a szemed és képzeld el, hogy túlvagy, elvégezted a feladatot. Milyen érzés?
Forrás:
